Jelzet: G 26
Nyelv: Francia
Erről a könyvről, amely a francia kritika nagydíját nyerte, világszerte csak a legnagyobb elragadtatás hangján emlékeznek meg és általában úgy jellemzik, mint a háború utáni francia irodalom legkimagaslóbb megnyilatkozását.
Az író egészen szokatlan formába önti mondanivalóját, amelyet talán – de mindenesetre elég találóan – montázsnak nevezhetnénk. Mintegy egyidőben és egyszerre vetíti elénk a párizsi bérház földalatti harcát, a lengyel föld diákból, orvosból, költőből és parasztból lett partizánjainak küzdelmeivel. A volgai eposszal együtt feltűnik előttünk egy lelkileg csodálatosan tiszta, testileg elzüllött gyerekleány portréja is, aki a szent ügyért csak gyenge gyermektestével tud áldozni, de azután csodálatosan újraszületik a szerelem tisztító tüzében.
Fény és árnyék csodálatos játéka a könyv. De a fény egyre erősödik, sugárzása egyre ragyogóbb és végül vakító fényben tündöklik a nagyszerű hajnalhasadás. Nem élményregény – éppen mert a legmélységesebb élmény: a mélyen lappangó összefüggések ihletett meglátása, az igaz művészet ezer színben változó gyönyörű tűzijátéka.