Jelzet: H 43
A papírbabákat nem arra tervezték, hogy hosszabb távon is megőrizzék azokat a gyerekek, a pillanatnak, a játéknak szólnak, törékenyek. A jelen regény szerzője nem véletlenül adta ezt a címet könyvének, melyben az emberi élet papírbabákhoz hasonló, sérülékeny helyzetét mutatja be.
A kötet egy balesettel veszi kezdetét: a női főszereplő csak foszlányokat érzékel az őt körülvevő világból, amit biztosan tud, hogy fejjel lefelé beszorult az autójába, s arra vár, hogy a mentősök és a tűzoltók végre kiszabadítsák, majd alámerül az emlékek sötét és örvénylő kútjába.
Havasi Juli ezt követően a huszadik század második fele erdélyi magyar társadalmát mutatja be a nő fiatalkori énjének szemén keresztül, aki iskolás barátnőivel még csak most kezdi felfedezni a világot (annak minden pozitív és negatív oldalával, visszásságaival és fonákságával egyetemben). A barátnők véd- és dacszövetséget alkotva élik életüket az erdélyi magyar város paneldzsungelében, miközben apránként bepillantást nyerhetünk a különböző családok belső ügyeibe is – legyen szó a politikai okok miatt megbuktatott filozófus apáról, a művészi babérokra törő, majd ambícióit gyermekeibe projektáló anyáról, de az iszákos és kicsapongó férj, a durva tornatanár és a magyarországi rokonokkal bíró, kicsit mulya szomszédfiú is színre lép. Együtt alkotják meg ezt a hamisítatlan összképet, s miközben rendre megismerhetjük őket, a szerző lerántja a leplet a mindent és mindenkit maga alá gyűrő kommunista rezsimről, az emberek hétköznapi öncsalásairól és élethazugságairól, a magyar és a román mindennapokról, s egyáltalán a kelet-közép-európai életről.
A regény felnövésregényként olvastatja magát, de az egyén mellett a társadalmi kérdések is komoly téttel bírnak benne, a kortárs próza értő olvasói egy szórakoztató és elgondolkodtató művel lehetnek gazdagabbak, ha kézbe veszik Havas Juli művét.
Forrás: kello.hu