Jelzet: Z 63
Annak ellenére, hogy a kortárs irodalomban otthonosan mozgó olvasók bizonyára ismerik, sőt olvasták Zoltán Gábor nagy sikert aratott, témájában provokatív és borzasztó, mégis kijózanító erejű regényét, az Orgiát, a Kalligram Kiadó úgy gondolta, hogy a szerző legújabb művét az Orgia „ikerregényeként” tálalja, s ezt nem is rejti véka alá, már rögtön a borítón szembesülhetünk ezzel a ténnyel. Ez némiképp már meghatározza a kötet befogadói alapállását, aztán ha belelapozunk a regénybe, gyorsan megértjük, hogy miért kapta ezt az alcímet a kötet.
Zoltán Gábor ugyanis ismét a vészkorszak szörnyű napjaiba repíti vissza olvasóit, amikor a budai és pesti oldalon egyaránt a különleges jogkörrel felruházott nyilas osztagok terrorizálták a lakosságot, a zsidó polgárokat pedig büntetlenül megölték, elhurcolták és megkínozták. Erről az Orgiában már részletesen olvashattunk. A jelen kötet egy detektívpáros (közülük hívják az egyiket Ólomnak) történetén keresztül meséli el a negyvennégy végi eseményeket, miközben már túl is néz a néhány hét és hónap borzalmain, az újabb rendszer, a felszabadító, majd megszálló szovjetek alatt kiépülő polgári, később kommunista rezsim igazságszolgáltatása is teret kap a kötetben. A regény, noha olvasható egységes narratívaként is, töredezettsége, melyet a bekezdések változatos hossza, a személyek és terek közti váratlan ugrások is erősítenek, a nyomozás során előkerült dokumentumokra, valamint a tanúvallomások múltat felidéző eljárására irányítják az olvasók figyelmét.
Zoltán Gábor e tekintetben irodalmiasította a neutrális dokumentumokat, melyek mégis életek és sorsok, bűnök és halálesetek hordozói. A regény erősebb idegzetű olvasóknak ajánlható; aki olvasott már Zoltán Gábortól, az Ólomszívben sem fog csalódni.
Forrás: kello.hu