Elbeszélés, memoár

Jelzet: I 98

"Az életben ritkán van olyan, hogy minden összeáll, hogy bármilyen kifogásra hivatkozol, az akadályok varázslatos módon eltűnnek az utadból. Akárhonnan néztem, nem volt semmi akadálya annak, hogy megváltoztassam az életemet. Valljuk be, mindenkinél eljön egy pont, amikor elkezd azon gondolkozni esténként az ágyban lefekvés előtt: hová vezet mindez? Valóban azt csinálom, amit akarok? Mi lenne, ha holnap felmondanék, és elmennék jógaoktatónak/virágkötőnek/coachnak?

Elmúltam negyven, a lakásomat éppen eladtam, szabadúszó PR-tanácsadó voltam, és egyfolytában ott lógott a levegőben, hogy most BÁRMI megtörténhet. Így aztán pontosan 45 nappal az első vakrandi után fogtam magam, és három bőrönddel beültem egy autóba egy gyakorlatilag ismeretlen, de kedves férfi mellé (akivel online ismerkedtem meg), és kiköltöztem hozzá Toszkánába. Mindez hat éve történt; ezért azt gondoltam, ideje megírnom, hogy negyven felett is van élet, hogy semmihez sem vagyunk öregek, és sosem késő változtatni” – vallja Iványi Orsolya kommunikációs tanácsadó, közösségépítő, menopauza kutató, az Éljenek a 40 feletti nők! mozgalom alapítója.

A középkorú nők helyzetének, kihívásainak és lehetőségeinek témáját tűzte a zászlajára, a változókorral kapcsolatos tevékenysége hiánypótlónak számít itthon; úgy gondolja, ez az életszakasz nemcsak teher lehet, hanem kiváló lehetőség is önmagunk újradefiniálására.

Forrás: moly.hu
 

Jelzet: S 24

Schäffer Erzsébet írásai évek óta az egyik legnívósabb női magazin, a Nők Lapja hasábjain jelennek meg. Rövidprózai remekeiből rendszeresen állít össze novellásköteteket, ezek sorába tartozik a mostani, líraian szép írásokat fölsorakoztató kötete.

A hetvenedik életévét elhagyott asszony halk szavú, gyengéd érzékenységű történetei elgondolkodtató, megható felvillanásokban rögzítik egy értékes életút emlékeit, lenyomatait. Ihletforrásának szikráit többnyire saját hétköznapjainak tapasztalata adja, az Indián nyár az élete nagyrészét már maga mögött tudó, bölcs asszony elmélkedése.

Az évekkel ezelőtt özvegyen maradt szerző, bár alkalmazkodott az egyedül töltött hátköznapokhoz, de soha nem tudta elfeledni azt a tökéles kapcsolatot, amely életének nagyobbik részében a családi boldogság forrása volt. Az őszi tájban elgyönyörködő nő, miközben az unokáiban megtalált örömre gondol, olyan, a lélek legmélyebb zugaiban felsejlő, halk fájdalommal szemléli a világot, amely arra „kényszerítette”, hogy társ nélkül kelljen belesimulnia a hétköznapokba.

Ennek ellenére a mindennapokban képes felfedezni az őt körülvevő természeti és egyéb parányi szépségeket, amelyek értelmet és boldogságot adnak életének. Csodaszép, többek között Pilinszkytől, Máraitól, Avilai Szent Teréztől vett idézetekkel szövi át az egymásba kapaszkodó, közel félszáz lírai hangú történetet, amelyekből a többieket kirekesztő látszat nélkül, lehetetlenség egyet is kiemelni, mert így összességében rajzolják ki ennek a végtelenül szelíd és bölcs asszony szerethető, értékes karakterét.

Forrás: kello.hu
 

Jelzet: Sz 85

Fontos, megrázó, végső soron mégis reményt keltő kordokumentum a jelenleg is zajló orosz–ukrán háborúról, egy ukrán kislány naplóbejegyzéseiből.

Jeva Szkaliecka története a tizenkettedik születésnapján kezdődik Harkivban, a városban, ahol kiskora óta a nagymamájával él. Tíz nappal később a boldog, kiegyensúlyozott élet, amit addig ismert, bowlingozásokkal, festéssel és különórákkal, darabjaira hullik. 2022. február 24-én városát váratlanul támadás éri, amikor Oroszország megindítja invázióját Ukrajna ellen. Jeva a pincében kezdi írni naplóját: részletesen beszámol a bombatámadásokról, amelyeket a föld alatti bujkálás során éltek át, és kétségbeesett útjukról nyugatra, a körülöttük dúló konfliktus elől.

Jeva vissza akarja kapni a korábbi életét, madárcsicsergést, esőt szeretne hallani a bombázás helyett, de a lakásukat szétbombázzák, osztálytársaival csak rövid üzeneteket tud váltani, az új ismeretségek, barátságok pedig csak addig tarthatnak, amíg tovább nem menekülnek. A folyamatos veszteségek, a végtelen vonatozások és egy túlzsúfolt nyugat-ukrajnai menekültközpontban töltött idő után Jeva és szeretett nagymamája végül Dublinban talál menedéket. Ott bátran kezd új életet, remélve, hogy egyszer hazatérhet.

Forrás: moly.hu