Jelzet: B 19
Maria Montessori (1870-1952) olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus volt, a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója. Az ő elveire felépült oktatási módszert még ma is alaptézisként tanítják a pedagógiai felsőoktatásban és használják a gyakorlatban. „A gyermek tisztelete” volt a regény címszereplőjének vezérelve, mert Maria Montessori szerint minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennélfogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet.
A szerző az ő életének regényes krónikáját írta meg kötetében, olvasói elé varázsolva a kort, amelyben Maria Montessori élt, aki műszaki, majd orvosi tanulmányokat egyaránt folytatott. Egyike volt az Olaszországban diplomát szerzett nőknek. 1896-ban, antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett és értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával foglalkozott, ennek során mélyen megdöbbentette, hogy ezek a stigmatizált sorsú gyermekek, milyen szörnyű körülmények között kapnak kezelést. A sivár és ingerszegény kórtermekbe vitte be Maria a többségében fából készült, színes játékokat, amelyek érzékelhetően örömet okoztak a letargiában lévő kicsinyeknek. Ez olyan boldogsággal töltötte el a fiatal nőt, hogy ettől a naptól fogva minden energiáját és tudását a gyermekek fejlesztésének szolgálatába állította. Módszere csakhamar világszerte ismertté vált, karrierje egyenesen ívelt felfelé, amikor beleszeretett egy orvoskollégájába, Giuseppébe. A férfi megcsalta, majd azzal védekezett, biztos volt abban, hogy Maria úgysem menne hozzá férjhez és bánatában egyetlen alkalommal „félrelépett”. Kettejük kapcsolata már helyrehozhatatlan volt, amikor kiderült, hogy Maria Montessori Giuseppe gyermekét hordja a szíve alatt…
Arra, hogy miként döntenek a szülők a megszületendő gyermekük sorsáról, a regény végén kap majd választ az olvasó. A Maria Montessori életét regényes formában életre keltő krónika megismerésre érdemes, igaz történet.
Forrás: kello.hu