Tangó : négy előadás

Szerző
Jorge Luis Borges

Jelzet: B 79

Titokzatos és légiesen vonzó világba lép, aki a világhírű argentin író, Borges írásaiba merül majd el. A kötetben az argentin világ védjegyévé, kultúrkincsévé vált tangó történetébe és a tánc „mélylélektani” elemzésével a lelkek táncába és harmóniájába avatja be olvasóit az író.

A bevezetőből kiderül, miként került Borges 1965-ben elhangzott előadás-sorozatának négy darabja a mostani kötetbe. Az akkori előadásokon felvett hanganyagok sokáig nem kerültek „felszínre”, majd 2002-ben egy baszk képviselő eljuttatta a kazettákat Bernardo Atxaga íróhoz, aki digitalizálta a felvételeket és egy spanyol könyvkiadónak köszönhetően az értékes anyagot írásban is megjelentették.

Borges nemcsak a szűken vett tánctörténettel ajándékozza meg az olvasót, visszavezet a 19. századi Buenos Aires-be, ahol az „alvilági létből” indult hódító útjára ez a különös, erotikus tánc. Sokáig nem volt létjogosultsága a szalontáncok világában, mert lenézték, megvetették a társadalom szegény rétegeiből eredő, majd egyre nagyobb térben helyét követelő „lélektáncot”. Miközben a tánc eredetéről is pontos képet kap az olvasó, megismerheti a nagyváros valamikori vagányainak, a nyilvánosházak örömlányainak lelki életét és a tangó hangszereit. A „bátor kés szektája” című fejezetben a város sötét utcáin egymásnak feszülő ifjak hétköznapjait remek kis elbeszélésekbe sűrítette az író.

Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a tangó megérkezzen Európába és meghódítsa a tánctermek látogatóit. Az írások eleven színekkel idézik meg a kor hangulatát, a tangó szereplőit, „a komát, a rosszéletű nőt és az úri fiút”, majd a tánc irodalmi megjelenéséről (Férfi a rózsaszín utcasarkon) is élvezetes elemzés olvasható. Az író a boldogság szimbólumának tekinti a tangót, amely egy olyan ihletett pillanatba emel, amikor a zene és a tánc élménye felkapja, elsodorja és extázisba repíti a párokat, olyan „létállapotba”, amelyben csak a tiszta boldogság érzése létezik.

(Forrás: kello.hu)