Jelzet: B 77
Világszerte nagy feltűnést keltett Behrouz Boochani iráni kurd költő, újságíró börtönmemoárja. A szerző 2013-ban, menedékkérőként közelítette meg az ausztrál partokat, ám egy nem sokkal korábban elfogadott bevándorlási törvény következtében az ausztrál kormány egy – mint később kiderült, illegálisan fenntartott – befogadóállomására vitték. Négy évet töltött el a Pápua Új-Guineához tartozó, Manus-szigeti Területi Befogadóállomáson, amit az ottani kormány 2016-ban nyilvánított törvénytelennek, egy évvel később pedig be is zárták.
Boochani még a menekülttábor embertelen körülményei között kezdte írni, fárszi nyelven börtöntapasztalatait, melynek részleteit mobiltelefonba pötyögve, sms-ekben és WhatsApp-üzetenekben küldött meg barátainak, ismerőseinek és későbbi angol fordítójának, Omid Tofighiannak. Ő azonban még a befogadóállomás bezárása után sem hagyhatta el a szigetet, további két évet tartózkodott más szálláshelyeken, és egyszer a helyi félkatonai rendőrség is letartóztatta, ám vád hiányában elengedték. Miután a könyve megjelent angolul, megkapta az egyik legrangosabb ausztrál könyvdíjat, a Victorian Prize for Literature fődíját, az átadó ünnepségen azonban nem vehetett részt, hiszen továbbra sem léphetett be Ausztráliába. 2019 novemberében aztán egy irodalmi fesztiválra érkezett Új-Zélandra, ahol rögtön menekültstátuszért folyamodott, melyet később meg is kapott (ma egy christchurchi egyetemen tanít).
A memoár érzékletesen számol be az Iránból történő menekülésről, elfogása részleteiről, a szigeten töltött hat év történéseiről, a menekültek mindennapjairól, az embertelen börtönkörülményekről, az éhezésről, a befogadóállomás lakóit tizedelő betegségekről, az érzelmi és fizikai kínzásokról, a bezárást követő fejleményekről – természetesen anonimizált formában. Mindezt meg-megszakítják a költőnek a táborban írott versei. A hírek szerint a könyv alapján hamarosan film is készül.
Forrás: kello.hu