Jelzet: G 61
Gráczer L. Tamás a maga nemében pártalanul izgalmas történelmi krimije a Prae Kiadó által meghirdetett pályázat első helyezését érte el. Szerzője történelemtanár, aki kiterjedt és precíz kutatómunkát is végzett annak érdekében, hogy a kort, amelyben szereplőit játszatja, tökéletesen meg tudja idézni.
Az 1464 februárjának utolsó, hideg napján kezdődő története mindvégig azt bizonyítja, hogy ez a múltidézés kifogástalanul sikerült. Buda városában él Marcus, a hóhér, akinek három segédje Caspar, Menyhért és Balthasar hűen szolgálják a Mestert, hogy az a lefejezéseket, akasztásokat minden esetben tökéletesen tudja végrehajtani. Egy reggel, amikor Marcus a háromfának nevezett akasztófák felé veszi az irányt, hogy megnézze, az előző nap fellógatott lator, miként „bokázik” a kötélen, döbbenten látja, hogy a második akasztófán egy gyönyörű szép, ismeretlen, fiatal nő teste himbálódzik. A lány hajába kötött sárga szalag azt jelzi, hogy a szerencsétlen kurtizán volt. Ekkor jelenik meg Buda „szarkirálya”, az öreg Melchiorre, akinek az a feladata, hogy a város fekáliáját összegyűjtse. A hóhér, aki valamikor orvosnak készült, megvizsgálja a holttestet és lassan bizonyos lesz abban, hogy a halott, fiatal nő előkelő származású, aki nem önkezével vetett véget az életének. Otthon emlékezetből lerajzolja a gyönyörű női arcot, majd segédeinek és Melchiorrének adja a több példányban készült portrékat, hogy azok kérdezősködjenek szerte Budán, ismeri e valaki „A háromfa hölgyét”.
Közben Marcus ellátogat szerelméhez, Reginához, és az eszes, okos fiatal nő számos tanáccsal segíti Marcus nyomozását. Ennek során kiderül, hogy a püspök, Mátyás király hű alattvalója, udvari költője, Janus Pannonius rejlik a bestiális, mostanra már bizonyossá vált gyilkosság mögött. Közben Melchiorrét is elteszi valaki láb alól, mi több Marcus egyik szolgája is belekeveredik az egyre piszkosabbnak tetsző bűnügybe. Ekkor hívatja Mátyás Marcust, hogy segítsen megmenteni a gyermekszülés után haldokló, 15 éves feleségét, Podjebrád Katalint. Sajnos a hóhér tehetsége arra nem terjed ki, hogy visszahozza a királynét az életbe, de a tisztességes Marcus megosztja tudását a királlyal, mely szerint Janus ölte meg és akasztotta fel halála után a „Három tölgyfa hölgyét”, az előkelő származású Biancát, de ezen túl még egyéb galád tettekkel is bepiszkolta a kezét Mátyás hű alattvalója. A király azonban szemet huny ezek fölött, de gazdagon megajándékozza Marcust, aki végül tisztességgel, megszentelt földbe, el tudja temetni Biancát.
A regény írója olyan érzékletesen írja le a középkori város bűzét, szennyét, világát, hogy miközben az olvasó átéli a 15. századi Buda hangulatát, érzékeli, szinte maga előtt látja a város színeit, szagát, ízeit.
Forrás: www.kello.hu