Harminc év napsütés : egy csendes kalendárium

Szerző
Grecsó Krisztián

Jelzet: G 62

Az Egy csendes kalendárium alcímű kispróza-gyűjtemény valóban az író önéletrajzi kalendáriuma, amelynek följegyzései utólag, az emlékezés révén születtek meg.

Grecsó Krisztián a maga sajátos, némiképp állóképekre emlékeztető módján idézi föl gyermek-, kamasz- és fiatal felnőttkora rögzült képeit, apró részletekig, hangulattöredékig menően megőrizte dél-alföldi, viharsarki fiatalsága megannyi helyzetét, jelenetét, alakját. Gyermekkorát – ahogyan szinte mindenkinek – a család, szülei, nagyszülei, iskolatársai, a falubeli emberek határozták meg, az ő történeteiket adja elő, hiszen az író sokszor hazalátogat szülőhelyére, Szegvárra emlékezni, nosztalgiázni, a régiekkel találkozni.

Az emlékképek mozaikdarabkáiból áll össze a szegvári gyermekkor, a hajdani balatoni nyarak kalandsora, később  csongrádi gimnázium kamaszkora, ahol a tanulás mellett természetesen rockzenekart szerveztek, belekóstoltak a borzongatóan sejtelmes éjszakába, ahol szerelmesek voltak és átélték első erotikus élményeiket.

A felnőtt életről szóló ciklusok darabjai első próbáiról, helytállásairól vagy megingásairól, élettapasztalatairól  szólnak. Az író tudatosan törekszik arra, hogy a lehető legpontosabban megismerje családja múltját, a hajdani élet minden apróságát. Ebben lesz segítségére az a napló, amelyet nagyapja vezetett harminc éven át, és amelybe minden nap följegyezte az időjárás jellemzőit,  így a kötet novellaciklusai voltaképp a nagyapa kalendáriumának folytatásai.

Grecsó Krisztián gyermek- és ifjúkora az 1980-as, ’90-es évekre esett, de ezekben a sokszor lírai tűnődésekbe, lélektani megfigyelésekbe hajló novellák keserédesek, nosztalgikusak, sokszor tanulságosak, máskor mulattatóak, helyenként meghökkentőek vagy tűnődésre késztetők.

A szülőföldet és a gyermekkort idéző vallomásfüzér kortárs kisprózánk jelentős értéke.

(Forrás: Kello)