Gyermekkorom

Szerző
Polcz Alaine

Jelzet: P 78

Polcz Alaine posztumusz megszerkesztett önéletírása három forrásból állt össze: a férje, Mészöly Miklós hagyatékában talált szövegekből, egy magnóra mondott emlékezésből és egy befejezetlenül maradt életinterjúból. A szerző az erdélyi önéletírói hagyománytól is inspirálva, valamint a pszichológus önelemző szándékától vezettetve emlékezik élete első évtizedére. Ahogy írta: „Megmaradtak és  »leültek« bennem a dolgok."
Polcz Alaine háromtól nagyjából tízéves koráig emlékezik élete megőrzött epizódjaira, gyermekkora emberi környezetére és helyszíneire. Az 1920-as évek derekától idézi föl szülővárosa, Kolozsvár helyeit, lakásaikat, azután rövid bukaresti tartózkodása halovány emlékeit, végül a Vízaknán telt időket.
Memoárjának  két szembeötlő vonása van. Egyrészt a gyermeki fejjel rögzült emlékeit a lehető legautentikusabban idézi föl; csak arról vall, amit akkor látott, tapasztalt, gondolt és érzett; egészen ritkán tekint vissza utólagosan értelmező felnőttként a múltra. Másrészt – és ebből következően -- nehéz gyermekkorát, családja nyomorúságát, ma már elviselhetetlennek tetsző életkörülményeit gyermeki naivitással, derűvel és bizalommal emlegeti. Polcz Alaine-t és testvéreit a folyton gürcölő édesanya tartotta el, illetve a szűkebb-tágabb rokonság nevelte föl. Jellemző, hogy csak Kolozsváron, néhány esztendő alatt tizenhétszer költöztek albérletekbe, rokonokhoz, ismerősökhöz. A szerző aprólékosan, hatásos fölidéző erővel ábrázolja e lakásokat, a környező utcákat, az itt élő emberek, rokonok arcát, és valami múltba révedő, egyben gyermeki önfeledtséggel idézi meg a szomorú vagy épp lehetetlen élethelyzeteket, a családtörténet időnként egészen groteszk epizódjait. A ma már elképzelhetetlenül nyomorúságos körülmények ellenére boldog gyermek volt, aki pompásan föltalálta magát a maga kis világában, de aki vajmi keveset értett a felnőttek világából. E néhány év története olyan, mint egy zárt burokban tenyésző mikrovilág aprólékos rajza, amely kisvilág a maga szánalmassága ellenére is otthonos melegséget, szeretetet árasztott.
Polcz Alaine most először megjelenő, gyermekkorát megidéző memoárja méltó „párja” az Asszony a fronton című megrendítő emlékezésének.

(Forrás: kello.hu)