És a Bécsi-erdőben még most is állnak a fák

Szerző
Asbrink, Elisabeth

Jelzet: A 88

1939 egy hideg februári reggelén hatvan gyerek állt egy bécsi vasútállomáson. A nácik elől menekültek Svédországba és a szabadságba. Köztük van az újságíró Josef és felesége, Elise egyetlen gyermeke, Otto is. Szülei a náci Bécsben próbáltak túlélni, és elhatározták, hogy naponta levelet írnak fiuknak, amíg újra nem találkoznak.

Svédországban Otto napszámos lesz, és tanyáról tanyára jár. Tizenhét évesen a smalandi Kamprad családhoz kerül. A gazda annak ellenére befogadja a zsidó menekültet, hogy ők „Hitler bácsiban” hisznek. Ingvar, a család fia és Otto barátságot kötnek, és Otto lesz az egyik első alkalmazott a fiú új cégében, az IKEA-ban.

Aztán hetven évet ugorva az időben, a 2005-ben, nyolcvan éves korában elhunyt Otto Ullmann egyik lánya egy IKEA-kartondobozban átad a könyv írójának, Elisabeth Åsbrinknek 500 levelet az Ullmann családtól, melyek 1939-től 1942-ig íródtak. Ezekből és a szerző által megidézett történelmi eseményekből körvonalazódik a zsidó kisfiú és családja, népe sorsa. A megtörtént eseményeken alapuló kötet Lisl (Elise Ullmann) és Pepi (Josef Ullmann) leveleire épül, de Elisabeth Åsbrink az egykori szereplők leszármazottaival készített riportjai, valamint korabeli dokumentumok és a „nagytörténelem” tényei alapján rekonstruálja a holokauszt tragikus fejezeteit: „Ötszáz levél. Kötegekben állnak, gondosan sorba rendezve évszám és dátum szerint… Otto rendezte össze a leveleket. Azóta senki nem nyúlt hozzájuk, olvasni meg aztán végképp nem olvasta senki őket. A leveleket záró nevek, margóig érő üdvözletekkel és vágyakozásukkal barátságról, ingerültségről és melegségről tanúskodnak; papa, Mutti, Nunny néni és férje, Paul, Grete néni. A levélírók halottak… És ki emlékszik mindenkire? Válaszul itt hever előttem ötszáz levél az asztalon, és kórusban énekel, egymást éneklik túl egy gyilkossággal végződő fúgában.”

A mű 2011-ben August-díjat nyert. A zsűri indoklása: „Az író kincset érő megválaszolatlan levelek alapján helyezi történelmünket és társadalmunkat más-más perspektívába. Az olvasót megható történetben ösztönzi válasz keresésére a helyes és helytelen kérdésében.”

Forrás: kello.hu