Verseim : tizenhárom történet

Szerző
Szvoren Edina

Jelzet: SZ 99

Az utóbbi évtized egyik legnagyobb elismeréssel fogadott színre lépése volt a magyar prózában Szvoren Edináé, aki már első novelláskötetében, a Pertuban érett, kiforrott szerzőként állt elénk, s a lelkes kritikákon kívül egy év leforgása alatt több irodalmi díjat is kapott (köztük a Déry Tibor- és Bródy Sándor-díjat).

Jelen elbeszélései ismét csak meggyőzhetik az olvasókat arról, hogy korosztálya egyik legjelentősebb prózaírójáról van szó. Tizenhárom novellájának középpontjában most is a család, a személyes tér áll: az első írás (Falun nyaralok...) egy vakáció személyes hangon megírt rövid visszaidézése, a Popa Éva című novella a nőről szól, akinek az édesapa halála után tizenhat évvel kiadta az anyja a kisszobát. A Látogatókban a kisfia, Tivadar jelenik meg - és egy balesettel kapcsolatos per, míg a félig-meddig címadó írásban (Jönnek a verseim) az édesapja karaktere, a vele való kapcsolat kerül - közvetve - terítékre.

Szvoren Edina míves prózájában a költőien kapcsolódó részletek sajátos, nagyon hiteles és élő írói világot teremtenek, ugyanakkor fanyar humor is jellemzi a szöveget. Valamennyi történetben jelentéktelen emberek, banalitások jelennek meg. Szvoren Edina azonban úgy tud írni ezekről az alakokról és helyzetekről, hogy az az ismerősség, a szokottság ellenére vonzó lesz az olvasó számára: az otthonosságig ismerős. Másik titka a részletekben gazdag ábrázolás, a helyszínek aprólékos bemutatása. Annyira tüzetesen ábrázol egy-egy helyszínt, hogy az olvasó kénytelen belehelyezkedni, és olyan részletezőn írja le a sehová sem kifutó cselekvéssort, hogy az olvasó annak is akaratlan részese lesz. A kötet ismét a kortárs széppróza figyelemre méltó alkotása.

(Forrás: kello.hu)