Pillantás a csúcsról

Szerző
Edmund Hillary

Jelzet: 796 H 70

"Egy kupola alakú, hóval borított szikla tornyosult előttem. Tudtam, hogy ez lesz a csúcs. (...) Tendzing néhány másodperc múlva utolért, és most már ketten néztük lélegzet visszafojtva a fenséges látványt. Csak ekkor döbbentünk rá, hogy ott állunk a világ tetején! Az órámra pillantottan. Pontosan 11:30-at mutatott. 1953. május 29-ét írtunk."

Így emlékezik vissza memoárjában az új-zélandi Edmund Hillary arra a pillanatra, mikor nepáli serpa társával (Tendzing Norgaj) együtt sikerült elsőként feljutnia a 8848 méter magas Mount Everestre, a Föld legmagasabb pontjára. Most napvilágot lát az eredetileg a csúcstámadás negyvenötödik évfordulójára (1998) megjelent Pillantás a csúcsról című műve (a mostani magyar kiadáshoz a Csomolungma meghódításának hatvanötödik évfordulója szolgált apropóul). A szerző elsőként természetesen az 1953-as sikeres csúcstámadás körülményeit mutatja be, az azt megelőző, bizonytalan napoktól a fenn töltött tizenöt perc bemutatásán át a lefelé vezető út részleteiig, és azt, hogyan kapott később lovagi címet II. Erzsébettől. Ezt követően tér vissza az időben, a századelőre, hogy bemutassa szüleit, a Tuakauban telt gyermekkort. Szót ejt katonai kiképzéséről és második világháborús navigátorkodásáról, háborús sérülés miatti leszereléséről, hazatéréséről, és arról, hogyan kezdett komolyabban hegyet mászni Eric Shipton mellett. Részletesen bemutatja élete első, sikertelen Everest-expedícióját (1951), az 1953-as Everest-túrát, majd hasonló részletességgel idézi fel az 1958-as transzantarktiszi expedíciót. A könyv utolsó harmadában családi életéről, első felesége tragikus haláláról, a Himalája Alapítvány segélyprogramjairól, a Gangesz folyó végigcsónakázásáról, nagyköveti küldetéséről, Tendzing Norgaj haláláról és arról az örömteli pillanatról ír, mikor fia, Peter telefonon felhívta őt a Mount Everest csúcsáról. A több fotóblokkal is ellátott memoár rendkívül érdekes olvasmány.

(Forrás: kello.hu)