Anyatej

Szerző
Nora Ikstena

Jelzet: I 24

Egészen különös hangulatú, a maga nemében egyedülálló történet az Anyatej. Anya és lánya kapcsolatát, kettejük monológját váltogatva meséli el a szerző.

Az anya születésének éve 1944, míg lánya 1969-ben látta meg a napvilágot. A történet helyszíne az akkor még a Szovjetunió részeként létező Lettország. Az édesanya a háború végén született meg, és az ő anyja nagy örömmel fogadta kislányát, apját azonban 1945 után elhurcolták, mert a férfi védeni próbálta csekélyke magántulajdonukat. Az asszony ezután Rigába költözik, és azt meséli gyermekének, hogy férje meghalt, majd ő is továbblép, és új emberhez megy feleségül, ám a kislány csakhamar megtudja, hogy apja él, de kilátástalan helyzete az alkoholizmus poklába taszította őt. A felnövekvő kislánya kitűnő tanuló, akit felvesznek az orvosi egyetemre, ám közben szerencsétlen módon teherbe esik, és ő már nem örül a gyermekének, mi több a születése után néhány napra teljesen magára hagyja, nem szoptatja lányát, akit a nagyanyja vesz gondjaiba. Anyja nem akarja "megmérgezni" a tejével, mert tudja, az nem hordozza az anyai ragaszkodás szeretetét. Az asszonyból sikeres orvos, nőgyógyász lesz, ám egy szerencsétlen műhiba miatt vidékre, egy isten háta mögötti kis faluba kell költöznie, itt praktizál tovább, ahol a nők "istenként" tekintenek a doktornőre. Kislánya azonban nem tudja értelmezni az új helyzetet, próbálja elfogadni édesanyja - nyugtatókkal csillapított - hangulatingadozásait, ám életének kezdeti elhagyatottsága rányomja bélyegét kettejük kapcsolatára. Szerencsére a nagyszülőkre mindig számíthat a kislány, aki a történet végén megtörten áll édesanyja sírja mellett...

A különös, fájdalmas és szomorú hangulatú regény, nemcsak anya és lánya kapcsolatának "látlelete", de annak a kornak is, amely mindent ígért a benne élőknek, de végül semmit sem adott nekik. Értékes, szép történet, amely főként a lélek rezdüléseit érzékelő nőolvasókat fogja vonzani.

(Forrás: kello.hu)